Nagy cég - nagy botrányok. Ebben az írásomban a Google-t veszem górcső alá, mivel rendkívül nagy hatással van életünkre, de ez csak egy kiragadott példa, a többi (Microsoft, Apple és társaik) pontosan ugyanígy működik.
Kezdetben úgy terveztem, hogy az utóbbi öt év zűrös ügyeit mutatom be, de rövid úton kiderült, hogy 2010-ben annyi minden történt ezzel a vállalattal, hogy avval egy könyvet is meg lehetne tölteni.
Számomra 2009-es hír mutatott rá, hogy nincs minden rendben a Google háza táján, amikor kiadták a Chrome nevű böngészőjüket, amiről kiderült, hogy használat közben adatokat küld vissza a cégnek a böngészési szokásainkról. Ezek például: a telepítési és használati információkat, a program felhasználóit egyedi azonosítóval látják el, a beírt webcímeket stb. Ezzel talán nem is az a nagy baj, hogy megtették, hanem hogy "elfelejtettek" szólni róla. Szerencsére a szoftver forráskódja nyílt, így az SRWare nevű német cég azóta minden verzióból kigyomlálja ezeket a felhasználó és szokásainak azonosítására alkalmas kódrészeket, és SRWare Iron néven letölthetővé tették.
2010-ben már hangos volt a média a Google-től, és nem csak a technológiai újításai és szolgáltatásai miatt. A Google Street View-val az céljuk, hogy a városokat 3D-ben bejárhatjuk, amihez szerte a világban speciális panorámakamerával felszerelt autókat indítottak útjukra, hogy lefényképezzék a településeket. Ez több országban és szövetségi államban azonnal tiltakozáshoz vezetett, mert sokan a magánszférájukba való behatolásként értelmezték, ami konkrétan meg is történt. Emellett az is aggasztó a jogvédőknek, hogy a képekre felkerültek értelemszerűen az autók rendszámai és a járókelők arcai.
Ennyi viszont nem volt elég, kiderült, hogy a Google gépkocsijai nem csak fényképeket gyűjtöttek, hanem kódolatlan wifi adatokat is, így jelszavakhoz és banki adatokhoz is juthattak. Rögtön házkutatások és perek áradatát zúdították a cég nyakába, és egymásnak ellentmondásos döntések születtek az ügyekben, valahol meg kellett semmisíteni az összegyűjtött információt, valahol pedig ki kellett adniuk az adatvédelmi biztosoknak.
A Google Buzz nevű szolgáltatása már a tesztidőszakban problémás volt, és elindulása után röviddel le is kellett véglegesen állítani. Kiderült, hogy tudta és beleegyezése nélkül nyilvánossá tették, hogy a felhasználó mivel foglalkozik. Emiatt rögtön felelősségre is vonták a céget, s a perköltségen kívül 8,5 millió dollár további költség megtérítését is vállalták, hogy elkerüljék a csoportos perbe fogást.
Ezek után címszavakban: fotósok perlik a Google-t, mert a könyvdigitalizálásnál nem fizetnek a képek után jogdíjat, valamint ugyanezen projekt miatt a monopolisztikus törekvésekkel is vádolják. A Yahoo szerint a szabadalmait sérti a Google Instant nevű szolgáltatás, bár ők nem mennek perre, viszont az EU igen, mivel a vádak szerint a Google a keresőjében hátrányos helyzetbe hozza a vetélytársait.
Cikkemnek csak egyik mondanivalója az, hogy aki ezek után is a Google-re bízza az adatait, az meglehetősen bátor, de mindenesetre erről mindenkit lebeszélek. A probléma gyökere az, hogy ez egy piaci cég, és az elsődleges feladata az, hogy a befektetőinek hasznot hozzon, mert ha ezt nem teszik meg, lehúzhatják a redőnyt. A verseny erre nincs jó hatással, mert rengeteg pénzbe kerül, ha elsők akarnak maradni, és - úgy látszik - emiatt kénytelenek nem tisztességes eszközökhöz fordulni.
A végső következtetésem az, hogy sem magánadatokat, sem olyan információkat, amelyek a közösség hasznára válnak, nem szabad magáncégek kezébe adni, mert azokkal visszaélhetnek.
